Az első belső égésű motor
Az elsőkre mindig emlékszünk. Keressünk mi is elsőket, nézzünk körbe, fedezzük fel a nagyvilágban a közlekedéshez és a járművekhez kapcsolódó érdekességeket, a gyártásban, a technológiában és az innovációban!
Joseph Nicéphore Niépce francia feltaláló Claude bátyjával feltalálták a világ első belső égésű motorját. Először robbanóport használtak, amely egy növény spórájából, a lycopodiumból (korpafűmag) állt, majd gyantával kevert faszenet használták.
1806-ban belső égésű motorjukról szóló találmányuk leiratát beadják a Tudományos Akadémia bizottságának, amelynek feladata a találmány vizsgálata.
A vizsgálat eredménye:
Jelentés L. Carnot és CL Berthollet a december 15, 1806
„A biztosok tehát úgy vélik, hogy Pyréolophore néven javasolta gép ötletes, nagyon érdekes lehet fizikai és gazdasági eredményei alapján, és megérdemli az osztály jóváhagyását. "
1807. július 20-án Napóleon tízéves szabadalmat biztosított nekik az általuk feltalált korpafűmag üzemanyaggal működő belső égésű motorra.
A testvérek nem tétlenkedtek, foglalkoztak még a hidraulikus szivattyú szerkesztésével és a kontinentális blokád miatt hiánycikknek számító festék gyártásával is.
A fivérektől függetlenül 1807-ben François Isaac de Rivaz svájci mérnök elkészítette a de Rivaz motort, ami már egy hidrogén üzemű belső égésű motor volt.
Mivel az két időpont szinte megegyezik egymással, ezért osszuk meg az első helyet.
- A Niepce testvérek találmánya a Pyréolophore volt az első belső égésű motor, amely a folyásiránnyal szemben képes volt egy csónak meghajtására
- de Riaz találmánya volt az első belső égésű motor, amit 1808-ban először alkalmaztak autóban.
Niepce elsőségét a fényképezés tekintetében nem kell megosztani 1826-ban ő készítette el a világ első tartós fotója, amely a háza ablakából örökítette meg a kilátást.
